Ha érdekel Ázsia és szeretnél több ilyen cikket olvasni, akkor iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre az alábbi formula kitöltésével, és így automatikusan értesítést kapsz az új cikkekről
Zhu Fenglian (朱鳳蓮) Kína Tajvan-ügyi Hivatalának szóvivője még augusztus 18-án, pénteken kiadott közleményében azzal vádolta Tajvant, hogy diszkriminatív módon korlátozza a kínai termékek behozatalát, amellyel megsérti a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályozásait is. Zhu a kínai kereskedelmi minisztérium megállapításaira hivatkozott, amikor azt állította, hogy Tajvan „egyoldalúan” korlátozta a kínai termékek behozatalát. Véleménye szerint az intézkedések mind a kínai iparnak és vállalkozásoknak, mind pedig a tajvani fogyasztók számára károsak.
Háttér
Kína már egy ideje felül akarja vizsgálni, hogy a tajvani kereskedelmi gyakorlatok összhangban vannak-e a szabályozásokkal. Az "1992-es konszenzus" alapján a Tajvani-szoros két entitása 2010-ben írta alá a Gazdasági Együttműködési Keretmegállapodást (ECFA), amelynek célja a gazdasági kapcsolatok normalizálása, kvázi egy szabadkereskedelmi övezetet létrehozva. Idén tavasszal a kínai kereskedelmi minisztérium egy vizsgálatot indított 2455 - főleg mezőgazdasági, vegyipari, és textilipari - termék kapcsán, hogy ezek behozatalát Tajvan korlátozza, melynek befejezése az elkövetkező fél évben várható. Ha vizsgálat szerint a gyanú beigazolódik, akkor a következő lépés az ügy a WTO-nál való felvetése lesz.
Az ábra a kínai-tajvani kereskedelmi volument szemlélteti, mely jelentősen nőtt a 2010-es megállapodás óta
A szóvivő szerint viszont a tajvani kormánypárt Demokrata Haladó Párt (DPP) - az eredetileg baloldali, a Koumintanggal szemben létrejött párt, mely ma már inkább a sziget függetlenségéért küzd - 2016-os hatalomra kerülése óta nem tett további lépéseket a Kínával szembeni diszkriminatív kereskedelmi korlátozások felszámolására, sőt még fokozta is ezeket az intézkedéseket. Pekingi oldalról nézve az újabb korlátozások a DPP-vel való együttműködés további erodálódását mutatják, emellett pedig a szoros-közi gazdasági megállapodás elsúlytalanodása felé való haladását is jelezhetik.
Hogyan tovább?
Nincs kizárva, hogy Kína válaszlépésként - ahogy ez már több országgal szemben is megtörtént - szintén kereskedelmi korlátozásokat vezet be, hiszen értelmezésük szerint a tajvani gyakorlatok ellentétesnek tűnnek az ECFA irányelveivel, és esélyesen meg is szegik a WTO vámok és nem vámjellegű akadályok fokozatos csökkentésére vonatkozó előírásait.
Valójában viszont ilyen korlátozások kínai részről is jelen voltak korábban: Zhu vádjait mindössze két hónappal megelőzően oldotta fel Peking a tajvani atemoja gyümölcsökre (annona x atemoya) 2021-ben kivetett tilalmát. Itt érdemes megjegyezni, hogy a „tajvani ananász” mellett 2022. augusztusában - a Pelosi látogatásra reagálva - a szigetről származó tenger gyümölcsei és a pomeló behozatalát is korlátozták, összesen 2066 Tajvanról származó élelmiszerterméket és több mint 100 helyi élelmiszergyártót tettek feketelistára.
A tajvani export és import megoszlása. Kína előbbi esetén majdnem a teljes volumen feléért, utóbbi esetén negyedéért felelős egyedül, mely komoly befolyást jelent a de facto szigetország gazdasági élete felett
A fenti események első ránézésre könnyen magyarázhatók lennének Peking Tajvannal szembeni nyári, éberségteszt-rutin hadgyakorlataival, amelyek különböző hadieszközök mobilizálásában manifesztálódnak, ugyanakkor ez a ciklikusnak vehető aktív hadi készenlét a szoros-közi kapcsolatok rendszerint visszatérő eleme. A kínai aktivitás intenzívebbre fordulása valójában nem Taibei-nek, hanem Washingtonnak, illetve a Biden kormányzat újabb szankciós megszorításainak szól. Erre ráerősít a kelet-ázsiai óceáni hadszíntéren utóbbi hetekben lezárult orosz-kínai közös tengeri hadgyakorlat ténye is, amely egyértelmű üzenet a tűzgyűrű (melyet a kínai szárazföldi tüzérség elér) ázsiai felén belüli kihívóknak.
Tajvan vonatkozásában viszont a lazulni látszó pekingi korlátozásokat a DPP USA-politikája és a közelgő hazai választások előszele miatt nem követhette a de facto szigetország korlátozásainak feloldása, ez ugyanis felvállalhatatlan és politikai öngyilkosság lett volna a jelenlegi körülmények közt. A taibei-i vezetés valószínűleg nem ítélte megengedhetőnek a semleges választ sem (nem lazít, de nem is korlátoz), és ezért állhatott bele a Biden-adminisztráció lépéseivel párhuzamos vonalat felvéve a szankciók erősítésébe (a Biden-kormány Kína-politikájáról korábban itt írtunk)