Ingadozó India
Diverzitás és nacionalizmus, avagy a választások utóélete a világ "legnagyobb demokráciájában"
Bár az elmúlt években sokat radikalizálódó Modi-kormány - és a legtöbb szakértő - várakozásai ennél optimistábbak voltak, a közel két hónapon át tartó, majd a júniusi eredményhirdetéssel záruló indiai választások a nacionalista tömb visszaszorulását hozták. A legfontosabb kérdés persze, hogy a kívülről nézve egzotikusnak ható indiai politikai élet változásai vajon mennyire hatnak ki a térség geopolitikai arculatára, és várható-e változás az ország kétkulacsos - orosz és Amerika-barát - külpolitikájában.
Észak dél ellen
Mielőtt részletesebben is belemennénk az eredményekbe, érdemes talán kicsit a kontinesnyi méretű ország demográfiai és gazdasági adottságait is szemügyre venni. Bár papíron az elmúlt tizenöt-húsz év valóban kimagasló gazdasági növekedéssel járt (erről itt írtunk részletesebben), ez a korábbi kínai, kétszámjegyű értékektől általában elmaradt. Az alacsony bázisérték miatt a mélyszegénység továbbra is komoly probléma, ami újonnan a munkanélküliséggel is kiegészült, a fiatalok közt az arányuk akár a 20-25%-ot is elérheti. Utóbbi fő oka, hogy Kínával ellentétben az infrastruktúra nem fejlődött eléggé, így az ipari beruházások is akadoznak. A munkavállalók 45%-például továbbra is a mezőgazdaságban dolgozik, mely már nem képes értelmezhető megélhetést adni a fiataloknak is.
A politikai életben Európában is jól ismert jelenség, hogy a társadalom sikeresebb és kevésbébb sikeres tagjai másképp szavaznak. Az elmúlt években Indiában leegyszerűsítve a legszegényebb, döntően északi tarotmányok helyi elöljárói és országgyűlési képviselői is általában a Modi-hoz köthető, hindu nacionalista BJP-ből (Bharatiya Janata Párt) kerülnek ki, az ellenzék pedig a gazdagabb, műveltebb és vallásilag is nyitottabb délre támaszkodhat. Ez az egyenlőtlenség azért is különösen érdekes, mert az ország mostani és korábbi politikai központjai - Új-Delhi, Delhi és Mumbai - mind viszonylag északon vagy középen terülnek el.
A déli államok például mind a nők munkaerőpiaci helyzetét illetően, mind a fiatalok iskolázottságát tekintve jelentősen jobb statisztikákkal rendelkeznek, a munkanélküliségi ráta lényegében az északi fele. A relatíve kicsi indiai exporttevékenység is főleg a délhez köthető, az Iphonok például Tamil Nadu államban készülnek, a legtöbb külföldi - döntően tajvani, amerikai és japán - működőtőke-beruházás is ide érkezik. Viszonylag új jelenség ugyanakkor, hogy a szövetségi kormány az államközi szerződésekben maga “ajánl” egy államot, ami általában BJP-s irányítás alatt áll, amiből eddig különösen Gudzsarát - Modi születési helye, ahol 2014-ig maga is kormányzó volt - profitált.
Térképen pár indiai állam1 GDP/fő értékei dollárban kifejezve, a kék pötty azt jelzi, hogy az adott állam kormányzója a Modihoz köthető BJP tagja Forrás:https://www.deccanherald.com/opinion/why-indias-south-rejects-modi-and-why-it-matters-2969076
A politikai kampányban - a fentiek alapján érthető módon - visszatérő elem volt, ahogy az ellenzék az általában kormánypárti kormányzókkal működő északi államokra mutogatott, mondván: a nacionalista és vallási retorika helyett inkább a valódi problémákkal kellene foglalkozni. Jó példa erre, ahogy a kommunista irányítású Keralában Modi nemrég át akart nevezni egy nagyobb egészségügyi centrumot a “Jó Egészség Templomává”, melyet az illetékes miniszer viszont ellenzett.
A legnagyobb visszhangot viszont az Uttar Pradesh állambeli “Ram mandír” felavatása kapta, melynek mai területén a 16. században egy muszlim mecset állt. 1992-ban hindu nacionalisták lerombolták azt, majd egy 2019-es bírósági döntés értelmében a muszlimok helyett a hinduk kaptak jogot arra, hogy templomot építsenek annak helyén. A templomot idén januárban szentelték fel, aminek jelentőségét jól mutatja, hogy másnap már félmillió látogatója volt. Az indiai társadalom vallásosságát (vallási nacionalizmusát?) bizonyítja, hogy egy felmérés szerint a legtöbbek (a lakosság körülbelül 40%-a) szerint a templom újjáépítése volt a Modi-kormány legnagyobb sikere.
A Ram Mandír Forrás:https://en.wikipedia.org/wiki/Ram_Mandir#/media/File:Ayodhya_Ram_Mandir_Inauguration_Day_Picture.jpg
Patthelyzet
Modi 2014-es megválasztása óta kényelmes többséget élvezett az indiai országgyűlésben (Lok Sabha), melynek alapja a már említett északi államok voltak. A gyengébb gazdasági teljesítményük mellett ugyanis ők a legnépesebbek - a már említett Uttar Pradesh államban például többen laknak mint Japánban és Vietnámban együttvéve - így az itt szerzett magas népszerűség lényegében az egész ország irányításához elég lehet.
A szegények aránya a teljes népességen belül százalékban kifejezve (jobbra) és az országgyűlésbe delegált képviselők száma (balra). Forrás:https://www.deccanherald.com/opinion/why-indias-south-rejects-modi-and-why-it-matters-2969076
A 2024-es választásokon azonban a régi, nacionalista recept mégsem működött. Míg Modiék célja 2019 után a többség további növelése és a dél megnyerése volt, végül az északi pozíciók is meggyengültek, Uttar Pradesh államból például ezúttal csak a mandátumok kevesebb mint felét sikerült elvinni. A választáson két koalíció mérkőzött meg: egyrészt a BJP-dominálta Nemzeti Demokratikus Szövetség (NDA), másrészt az I.N.D.I.A pártszövetség a korábban Nehru által alapított Indiai Nemzeti Kongresszus (INC) vezetésével. Az ellenzék fő követelése az etnikai-vallási politázálás felhagyása, illetve a gazdasági, társadalmi egyenlőtlenségek enyhítése volt. A kampány során az ellenzéknek adminisztratív akadályokkal is szembe kellett néznie, hiszen több államban például az INC bankszámláit is befagyasztották, bár a két fél pénzügyi lehetőségei közt enélkül is hatalmas különbségek voltak.
A választási eredménnyel a Modi-féle BJP az abszolút többségét elvesztette - 240 mandátumot szerzett az 543-ból - az NDA összesen 293-at, így miniszterelnökváltás viszont mégsem várható. Az I.N.D.I.A ezzel együtt sem lehet csalódott, hiszen a mandátumainak száma 2019-hez képest 112-vel nőtt, míg az INC-é 47-el.
Térképen a választókörzeti eredmények, a színkód alapján ki lehet venni, hogy az adott körzet az NDA-hoz vagy az I.N.D.I.A.-koalícóhoz került-e. Az észak-dél ellentét továbbra is jól látszik, bár az ellenzék erős pozíciókat vett fel a gazdaságilag különösen kiszolgáltatott Uttar Pradeshben, illetve az északi, szikh államokban. Forrás:https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d2/Indian_General_Election_2024.svg/800px-Indian_General_Election_2024.svg.png
Ki a hindu?
A legtöbb kommentár a már említett gazdasági problémák - elsősorban az idén rekordmagas munkanélküliség - figyelmen kívül hagyását látják Modi kudarcának az okának. Az így koalíciókényszerbe kerülő BJP számára a NDA-n belül különösen kettő, déli illetőségű párt, a “Telugu Desam” és a “Janata Dal” részvétele vet fel kérdéseket, melyek viszont együtt 30 mandátummal rendelkeznek, így nélkülük a szövetségnek már csak nagyon nehezen lehetne meg az abszolút többsége. A koalíciós kormányzás Indiában ugyanakkor inkább szabály, és Modi 2014 és 24 közötti ténykedése, személyi kultusza és a hatalom koncentrálása a kivétel. Ezt lényegében csak Indira Gandhi tudta megközelíteni a 70-es években eddig. Az újonnan létrejövő koalíció viszont valószínűleg már nem fogja lehetővé tenni a Modi-féle centralizációt, és közeledést jelenhet a Kongresszusi Párt és a Nehru által is lefektetett “egység a diverzitásban” elvéhez.
A Modi-féle centralizáció persze nagyon is India-specifikus, India esetén az európai nemzetállamoknál megismert politikai kategóriákkal mindig óvatosan kell bánni. Eleve a nacionalisták által propagált “egységes Hindusztán” is nehezen definiálható: a rendkívül tagolt országban egyáltalán lehet-e beszélni bármilyen vallási, etnikai vagy nyelvi egységről. A Modi-féle BJP a 80-as évek óta egy kasztnélküli hinduizmust propagál (Modi maga is alacsony kasztból származik), a Ram templom lényegében ennek az irányzatnak az egyik szimbóluma. E szerint a kasztok megosztják a hindu vallás követőit, így a BJP-ben a - az INC által inkább támogatott - kaszti kvótákat sem látják igazán szívesen. Persze hindu egyház sem létezik mondjuk a katolikus egyházhoz hasonlóan, a különálló templomok és iskolák elég nagy függetlenséggel bírnak.
India vallási térképe, rajta a hindu többségi területek narancssárgával jelölve, a pöttyök a nagyobb kisebbségeket jelzik. Bár a hinduk adják a lakosság 80%-át, a maradék 20% is körülbelül 300 millió főt jelent. Forrás:https://mondediplo.com/local/cache-vignettes/L890xH736/lmd_0719_04_inde_elections2019_rgb-2-c495e-d5293.jpg?1583761903
További kritikus pont a nyelv kérdése. Az 50-es, 60-as években Nehru és a Kongresszusi Párt az angolt akarták bevezetni hivatalos nyelvként (ami többé-kevésbébb meg is valósult), mely egyik népet vagy vallást sem favorizálta volna, míg a másik opció akkor a hindi volt. A Modi-féle plebejus vonal viszont a hindi nyelvet is ellenzi, és a regionális nyelveket erősítené, hiszen ez több lehetőséget nyújtana az iskolázatlan és szegényebb társadalmi rétegeknek (Modi anyanyelve is egy ilyen nyelv). A hindu nacionalisták szinte kizárólag abban értenek egyet, hogy veszélyként tekintenek a térítő vallásokra - muszlimok, keresztények és egyes buddhista irányzatok - melyek követőivel szemben a fizikai erőszak továbbra sem ritka. Ebben a tekintben szintén jelentős különbség van észak és dél között, utóbbinak a vallási toleranciáját sokan a történelmi tapasztalatokkal magyarázzák, hiszen azt a muszlimok sosem szállták meg teljesen.
Külpolitikai fordulat?
Végezetül, a már a bevezetőben is felvetett kérdésre visszatérve, a külpolitikai fordulat esélye a választások után is csekély, de kérdés, hogy a nagyobb belső megosztottság mellett fenntartható-e a relatíve aktív Modi-i külpolitika továbbra is. Persze tény, hogy történelmileg az ellenzéki Kongresszusi Párt mindig is inkább Amerika-ellenes és oroszbarát volt, ezzel együtt választási eredményük ahhoz kevésnek tűnik, hogy valódi befolyást kapjanak a külpolitika terén. A többi ellenzéki párt pedig inkább belpolitikai és regionális kérdésekkel van elfoglalva.
A külpolitikai kérdések egyébként a lakosságot is egyre jobban foglalkoztatják, és ezen a téren a Modi-kormány megítélése kifejezetten jónak tekinthető. 2019-ben például két hónappal a választások előtt terrortámadás ért Kasmírban indiai katonákat, melynek elkövetői pakisztáni kapcsolatokkal is rendelkezhettek. Erre válaszul Modi több pakisztáni célpont bombázását rendelte el, mely jelentősen növelte támogatottságát. Ide tartozik az is, hogy a fentebb már említett felmérés szerint a kormány második legfontosabb teljesítménye a G20-as találkozó idei lebonyolítása volt.
Kékkel jelölve azon Indiaiak, akik szerint az ország a nemzetközi térben is erősebbé válik, százalékosan kifejezve. Ahogy látszik, még a nem-BJP szavazók 60%-a szerint is nő az ország nemzetközi befolyása. Forrás:https://carnegie-production-assets.s3.amazonaws.com/static/media/images/Vaishnav_fig_3_draft-9.png
Persze ez a nacionalizmus nem ugyanaz, mint a szegények “hindu büszkesége”: Modi legnagyobb elismerői a külpolitika terén az urbánus, relatíve sikeres fiatalok. Kérdés viszont, hogy a Modi-kormány kétkulacsos külpolitikája - mely India el nem köteleződésén alapszik - meddig marad tartható. Miközben ugyanis hivatalosan egy “multipoláris világrendről” beszélnek (és többek közt ezért fontos partner Oroszország mind az energiahordozók, mind a hadiipar terén), a növekvő kínai befolyás őket is aggasztja, ami az USA - és nagyobb térségbeli hatalmak, úgymint Japán, Ausztrália és Dél-Korea - kvázi-szövetségesévé tette az országot. Ebbe a stratégiába újonnan pedig az is belefér, hogy India pénzzel és fegyverekkel támogassa a Dél-Kínai-tengeren Kínával konfliktusban álló országokat.
Ha érdekel Kelet-Ázsia és szeretnél több hasonló témáról olvasni, iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre, így a cikkeinket automatikusan megkapod
India államnevekkel ellátott térképét lásd alább